7+1 érdekesség a szőlő metszéséről

A szőlő mint futónövény: a metszés legfőbb biológiai/morfológiai oka a szőlő esetében az, hogy életformáját tekintve futónövényről van szó. Azaz „kifutna a világból is”, ha tehetné és talál támasztékot (bokor, fa). Ezért szükséges minden évet a metszés műveletével kezdenünk minden ültetvényben, hogy a növény megújuljon, minél lentebbi helyzetből kiindulva új hajtásokkal fiatalodjon meg, az önárnyékolástól ne kopaszodjon fel és elérhetőek legyenek a további művelési mozzanatoknál a friss hajtások és a fürtzóna (pl. növényvédelem vagy szüret közben).
Hozam és tőkeforma: az ún. tél végi alvómetszést szándékosan a nyugalmi időszakbn végezzük és a legfőbb termesztési cél ezzel a művelettek (1) egyrészt a kívánt tőkeforma beállítása adott sor és tőtávolság, illetve támrendszer szerint; illetve (2) a szőlő mindenkori hozamát is ezzel igyekszünk kordában tartani. Azaz pontosan beállítjuk, hogy egy tőkének egy karján hány termőalapot (csapot) és azon hány rügyet (szemet) hagyunk. Ebből pedig már következtetni tudunk, hogy ideális virágzási és érési idővel az adott tőke mennyit teremhet. Fiatal tőkéknél több évbe is telhet, mire a kívánt tőkeforma kialakul, és az első termés mindig sokkal kiadósabb az ilyen fiatal szőlőtőkéknek; ezzel ugyancsak kalkulálunk új telepítés esetében.
Alacsony kordon: nálunk Hegyalján a legelterjedtebb művelési mód az ún. alacsony kordon (egyes helyeken Royat-kordonként is ismert). A legtöbb helyi fajtánk ezen a formán jól terem és sokáig él, ha gondját viseljük. A tőke törzsét kb. 40-50 cm magasságban ágaztatjuk el és rajta egy vízszintes kart alakítunk ki. A soros, kordonos művelések a filoxéravészt követően kezdtek elterjedni Tokaj környékén a huzalos támrendszerek intenzívebb megoldásaival együtt, mely később a trakotoros munkáknak is kedvezőbb kialakítást jelentett.
Rövidcsapos metszés: minden tőkekaron aztán termőalapokat alakítunk ki. Nálunk a rövidcsapos metszés a leginkább jellemző, hiszen a fajtáink az alsó rügyein termékenyek (a 3-5 rügyes csapokat hosszúnak, fölötte szálvesszőnek nevezzük; szálvesszőre metszik azokat a fajtákat, melyeknek inkább a 7-8. rügyei a termékenyebbek: pl. tramini, rajnai rizling stb). Így minden csap 2 hajtást, majd elfásodva vesszőt fog nekünk hozni a fakadás után. A következő metszési szezonban mindig az alsóbb állású vesszőből alakítjuk ki az új rövid csapot.
Minél kevesebb sebzés: ma már a metszés külön tudományterület, és terjednek a legfrissebb kutatásokkal frissült megoldások. Közülük a leghíresebb talán a Simonit-Sirch módszer, ahol az a cél, hogy minél kevsebb sebzést nyissunk a növényen és redukáljuk az „éles kanyarokat” a növényen, azaz a víz és a tápanyag minél zavartalanabb úton tudjon áramolni a tőkében, ezzel is ellenállóbb lesz a szöveti betegségekre és tovább fog élni a növény. Ezeket az új megoldásokat mi is igyekszünk beépíteni minden évben.
Amikor könnyezik a tőke: vagyis a metszlap, a csapok végén víztiszta nedvességet ereszt, ezt hívjuk könnyezésnek, ami leginkább a növény tavaszi ébredését, a nedvkeringés megindulását jelzi. Elég rejtélyes, pontosan mikor szokott ez megindulni, vannak évek, amikor hamarabb, van hogy jóval később. Ideális esetben a metszés a nedvkeringés indulása előtt történik, így kisebb az esélye, hogy vírusos/bakteriális fertőzéseket (pl. ESCA) viszünk át a tőkék közt.
Oltványok, de miért? – Ma a bortermő szőlőtőkéket olványként ültetjük, ami azt jelenti, hogy a föld alatti rész egy alanyfajtából áll (ez általában amerikai szőlőfaj), ami ellenállóbb a gyökér betegségeire, aszályra és más talajtani extremitásokra; míg a föld fölötti rész a gyökérnyakba oltva a nemes fajta, ez hoz nekünk gyümölcsöt. Ideális esetben tehát az alany nem „vadul föl”, azaz nem hoz hajtásokat, de a metszéskor ezeket is eltávolítjuk, ha előző évben netán mégis megtörtént volna.
+1: a metszés csak a kezdet…: noha a metszés még nyugalmas időszaka a szőlőnek, nem jelent munkacsúcsot (pláne a mi kis birtokunkon), ez csak a kezdete az évnek és a szőlő munkáinak. A hajtásnövekedéssel, virágzással, gyümölcséréssel párhuzamosan folyamatosan zöldmunkáznunk kell. Ennek fontos eleme a hajtásválogatás, a hónaljazás, tetejezés és a hozam végső beállítása/korlátozása. Ám ha az alvómetszést helyes módszerrel végeztük el, akkor a zöldmunkákban és a szellős lomfal kialakításában is kevesebb kihívással kell küzdenünk az éven.